Romok között

Az életfüst ha fojtogat,
a múltba költözik lakásom.
Ma rom-gyermekvilágomat,
e holt várost megint kiásom.

Egykor: mosolygó, messzi föld
és rózsaszínű köd felette;
de ifjúság-vulkán kitört
s a forró láva eltemette.

A néma láva-óceán
alá nem fért műkincs-vadorzó;
ma is szüzen tekint reám
sok régi kép, sok drága torzó.

Hol egy-egy régi sírja van,
szívem meg-megremegve dobban,
s elimbolygok bizalmasan
apró emlék-sikátorokban.


 Át romba dűlt szentélyeken
tovább, tovább visz kusza lábam,
míg meghajtom bűnös fejem
az    ártatlanság templomában.

(Áprily Lajos -Séta egy holt városban )